1.fejezet – Csak egy csók
/vasárnap/
Mélyeket lélegezetem, próbálva nem
összenyomni szegényt. Mégis, magamhoz öleltem, éreztem, hogy a testünk minden
ponton összeér, összefonódik. Nem tudom melyikünk légzése volt egyeletlenebb.
Én mindenesetre kapkodtam a levegőt, érezni akartam csodálatos illatát, de így
képtelen voltam rá. Próbáltam lenyugtatni dübörgő szívem, sikertelenül. A karjai
egyre erősebben szorítottak, mire elmosolyodtam. Ez annyira jellemző rá.
- Most már be kéne
mennünk, nem gondolod? - kedvem lett volna felnevetni. A lelkemről egy kiló
súly szakadt le egyetlen egy másodperc alatt. Az elmúlt egy év gondjai
apránként, de leomlottak kővé dermedt lelkemről.
Kris elhúzódott tőlem, de karjait nem vette
le a nyakamról. Arcunk vészesen közel volt a másikéhoz, de szemmel láthatóan ő
ebből semmit nem vett észre. Csúnyán nézett rám, durcás arca még szélesebb
mosolyra késztetett. Nem változott semmit, könyveltem el magamban, már még nem
nézhettem meg úgy igazán. Az arca a szokásos durci képet vette fel, bár láttam,
hogy alig bírja elrejteni vigyorát. Ajkát lebiggyesztette, így képtelen voltam
őt komolyan venni.
Behúzott a házba, és mielőtt bármit tehettem
volna, kikapta kezemből a bőröndjeim és felrohant az emeletre. Körbenéztem, és
eszembe jutott, mikor együtt dolgoztunk a házon. Egy levakarhatatlan mosoly ült
ki arcomra, miközben töltöttem magamnak valami ihatót. Úgy látszik csak egy
személy tehet engem igazán boldoggá egy pillanat alatt, és az Ő volt.
Visszasétáltam a nappaliba, de mielőtt
beérhettem volna apró teste nekem csapódott. A pohár tartalma meglöttyent, de
nem ömlött rá. Egy pillanatra eltűnődtem, hogy bocsánatot kérjek e, vagy
röhögjek, végül az utóbbi mellett döntöttem. Velem nevetett miközben leültünk a
kanapéra. Magam elé tettem a poharat és szembefordultam vele.
Egyszerre némult el a nevetésünk, és pillantottunk fel a másikra.
Kristen arca és szemei még gyönyörűbbek voltak, mint ahogyan a képzeletemben
emlékeztem rá. Zöld szemei hihetetlen szépséggel csillantak meg, ajka
rózsaszínje kívánatosabb volt, mint eddig valaha. Lejjebb siklott a szemem, és
magamban elmosolyodtam, mikor megláttam rajta az én egyik kopott ingem összecsavarva
a hasán, és a kis sortot, amit úgy szerettem. Lábai most hihetetlen hosszúnak
tűntek, ahogyan kikandikált az apró nadrág alól. Szemeim újra az arcára
siklottak, és nem tudtam betelni a látvánnyal.
Láttam, hogy engem is végignéz, és ez valahol nagyon is tetszett.
Mindent megadtam volna, hogy megtudjam mit is gondol most rólam. A hajára
pillantottam, ami mindig olyan kuszán állt, ha velem volt. Elmosolyodtam,
szélesen, ahogyan úgy szoktam, ha vele vagyok. Talán csak képzeltem, hogy
levegőért kap, mindenesetre felé nyúltam. Óvatosan csippentettem össze egy
nagyobb koszdarabot, és ejtettem le magam mellé.
Értetlenül nézett rám, ami most annyira édes és aranyos volt, hogy ha
lehet, még jobb kedvem lett.
- Mondd csak, te koszban hemperegtél? - felnevettem, olyan boldogan,
olyan szabadon, mint eddig még soha. Képtelen voltam felfogni, hogy komolyan
így fel tudott szabadítani ez az angyal, alig húsz perc alatt.
- Te beszélsz? Átszaladt rajtad egy fűnyíró? - abbahagytam a nevetést,
és a zöld szempárba néztem. Angyalian mosolygott, bár tudtam, csak visszatartja
kitörni készülő nevetését. Mérgesen sóhajtottam fel. Mintha csak megérezte
volna, hogy jobb témát váltani, újra megszólalt. - És mennyi ideig maradsz? Egy
ebédet azért beiktathatsz az idődbe, nem?
Kissé szomorúan dőlt hátra a kanapén, kezeit ölébe vonta, és összefonta
azokat. Úgy nézett rám, mintha bármelyik pillanatban elrohanhattam volna. És az
önutálatom, ami az évek során kialakult bennem, újra felszínre tört. Sokszor
léptem már le, ha vele voltam, és tudtam, erre érti. Nem bízott annyira az
életemben, hogy biztosra menjen. Meg akartam nyugtatni, azt akartam, hogy újra
mosolyogjon.
- Nem olvastad az üzenetem? – kérdeztem vissza. Rá kacsintottam, és
boldogan rámosolyogtam.
Mintha csak fejbe vágták volna, a felismerés átsuhant az arcán, szemei
ragyogóan felcsillantak. Vártam, hogy végleg leessen neki, de amikor megtörtént
nem úgy reagált, ahogyan gondoltam. Mielőtt feleszmélhettem volna, a nyakamba
ugrott. Egy hosszú pillanatig döbbenten meredtem a hajzuhatagra, majd
belemosolyogtam édes hajába, és karjaimat köré fontam. De nem élvezhettem
sokáig, mert elhúzódott tőlem és izgatottan ugrálni kezdett egyhelyben.
Ha lehet még nagyobbat dobbant a szívem erre a látványra. Soha embert
nem szerettem ennyire, és nem is hittem, hogy valaki képes lehet erre. Mégis
elrabolta a szívem, örökre, és visszavonhatatlanul.
- Oké, akkor mit csináljunk? El akarsz menni valahova, vagy esetleg
sétáljunk, vagy rendeljünk kínait, esetleg…? - a szavak özönvízként dőltek a
szájából.
Újból vigyorogtam, és a plafonra emeltem a tekintetem. Lehet egy ember
ennyire boldog és gondtalan?
- Mi lenne, ha először is körbevezetnél, és beszélgetnénk? - kérdeztem.
Abbahagyta a pattogást és rám nézett. Mintha csalódott lett volna. Megvonta a
vállát és elkapta az egyik kezem. Éreztem a szikrát, ami kipattant a bőrömből,
de nem voltam benne biztos, hogy ő is érzi.
A ház kicsi volt, de otthonos. Minden olyan Kristenes volt. A
vendégszoba, bármennyire is volt üres, mégis ott volt az illata. Ahogyan az
összes szobában. Megmutatta az összes szobát, bár nem volt sok, mégis volt egy
kondigépe a dolgozószobában. Átfutott az agyamon, hogy az egyik testvéréé
lehet, de nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet. A szobáját hagyta utoljára.
Láttam rajta, hogy idegesen álldogál egyik lábáról a másikra, mikor maga elé
engedett.
Emlékek csaptak meg, mikor együtt festettük ki ezt a szobát, és most,
hogy láttam, rá kellett jönnöm, ez tökéletesen az ő világa. Körbenéztem, minden
egyes apró tárgyra kíváncsi voltam. Kíváncsi voltam mihez nyúl hozzá nap, mint
nap, miket használ. Valamiért vonzott minden, ami az övé volt. Szemeim az ágyra
siklottak, és bármennyire nem akartam, az agyam életre kelt. Egyedül, ebben a
hatalmas ágyban, töprengtem magamban. Vajon megosztotta ezt már mással is?
Mielőtt ideges lettem volna, megfordultam és a falra néztem. Mi voltunk rajta,
egy hatalmas képkeretben. Egymást öleltük és a kamerába vigyorogtunk, mint két
barát.
Éreztem, hogy mellém lép, a jelenléte megcsapott.
- Megőrizted a képet. - jelentettem ki, és a szemébe néztem.
- Mindent megőriztem, ami a barátságunkra emlékeztetett engem. - rám
mosolygott, de mintha zavarban lett volna. Egy pillanatra lesütötte a szemét,
de aztán újra az enyémbe emelte őket. Visszafordultam a képhez, de éppen csak
annyira, hogy egy újabb emlék jusson eszembe.
- Még a kis tincset is, amit levágtunk a hajunkból? - újból felé
fordultam, és felnevettem a gyerekességünkön.
- Igen. – nevetett fel velem együtt.
- A barátság szimbóluma. – mondtuk egyszerre.
Visszafordultunk a képhez, és mindketten felnéztünk rá. Már akkor
gyönyörű volt, akkor sugárzott belőle az a hatalmas erő, amivel magához
láncolt. hagytam, hogy a belső kis démonom átvegye felettem az irányítást. Mögé
léptem és karjaimat a derekára fontam. Hagytam, hogy megremegjek belül, majd
fejem a vállára hajtottam.
Éreztem, hogy megfeszül a karjaimban. Talán hibát követtem el, futott
át az agyamon. De tudtam, hogy nincs így. Hiszen annyira közel olt hozzám,
annyira kínzott minden egyes pillantása és lélegzetvétele. Érezni akartam őt,
nem úgy, mint eddig. Azt akartam, hogy az enyém legyen, hogy csak én
birtokoljam pici testét. Megmozdítottam a fejem, hogy beleszippantsak bőrébe.
Újból megremegett, de most egészen máshogyan. Elmosolyodtam magam, mikor bőre
egy fokkal melegebb lett.
Magam felé fordítottam, de ahelyett, hogy felnézett volna rám, átölelte
a derekam és szorosan hozzám bújt. A szívem odabent még gyorsabban kezdett el
verni, ahogyan engem ölelt. Hihetetlen volt érezni meleg testét, ahogyan hozzám
préselődik. Minden értelmes gondolatom kint hagytam az ajtón, már nem érdekelt
semmi sem. Főleg nem a következmények.
- Úgy hiányoztál! – suttogta mellkasomba, de így is hallottam, hogy
hangja megremeg.
És végre, mikor már azt hittem ennél semmi sem lehet tökéletesebb,
felpillantott. A szemeink egybeolvadtak, azok a zöld szemek teljesen maga alá
terítettek. Eddig is háborgó lelkem most még nagyobb örvényként kavargott
bennem. Felpillantott ajkaimra, mire mosoly jelent meg arcomon. A szemeiben
zavartságot láttam, arcán megjelent a két kis rózsa, amit úgy szerettem.
- Te is nekem, Stew! - egyik ujjammal álla alá nyúltam, és felemeltem
azt.
Magamat nyugtatva hajoltam hozzá közelebb. Csókoltam meg már nőt, de ő
más volt. Nem akartam elsietni, nem akartam elrontani. Mindent tökéletesen
szerettem volna csinálni, úgy, hogy mindketten emlékezzünk rá. De persze nincs
olyan, hogy tökéletes.
Elfordította fejét, már amennyire ez lehetséges volt. Még nagyobb
zavarban sütötte le szemeit, miközben én egyik kezem lecsúsztattam derekára.
Magamban ujjongtam, mikor összerezzent az érintésre.
- Rob, ne… - halkan, nagyon halkan hagyták el a szavak a száját.
Tudtam, hogy elgyengült.
- Csak egyetlen egy csók. – magam sem tudom mit is mondtam pontosan, az
agyamra vastag köd ereszkedett.
Még közelebb húztam magamhoz, szíve már így is erősen vert mellkasában,
és ezt pontosan érzékeltem. Nagyot nyeltem, a szám kiszáradt, és belül,
legbelül a lelkem idegesen és görcsösen összeszorult. Lehunyta szemeit, elzárva
előlem azokat a gyönyörű szemeket. Levegőt sem mertem venni, mikor még közelebb
hajoltam hozzá. Nem voltam biztos magamban, nem akartam semmit sem elrontani,
így óvatosan, nagyon óvatosan ráhajoltam ajkaira, de éppen csak annyira, hogy
azokat megérintsem. Éreztem, hogy levegőért kap karjaim között.
És aztán megcsókoltam. Kristen egy pillanat alatt olvadt el karjaimban,
erősen szorítottam derekát, mikor megéreztem teste remegését. Karjait lassan
csúsztatta fel mellkasomon. Minden egyes érintésére reagált a testem,
megremegtem, ami nem volt jellemző rám. Nyakam köré fonta karjait, magához
vonva, szabad utat engedve nekem. És mikor már azt hittem semmi sem lehet jobb,
ajkai elnyíltak. Nem tétlenkedtem, betörtem ajkaiba, elkapva nyelvét, hogy
táncba hívjam azt.
Nem ismeretem magamra. Nem volt normális, hogy érintéseire így
reagáltam. Hihetetlen, mennyei érzés volt, minden apró suhintás, amit ujjai
okoztak. Már abban a pillanatban tudtam, hogy kell nekem, mint élőlénynek a
levegő. Szükségem volt erre a csókra, fuldoklóként csókoltam életem szerelmét.
Mégis ő vont magához közelebb. Apró testét hozzám préselte, ujjaival a hajamba
túrt, így már az is bizsergett érintésétől. De ez sem volt elég.
Még, még… Ezt az egy hangot hallottam a fejemben, minden halkabb
gondolat eltörpült e mellett az egy üvöltés mellett. Magamhoz vontam, vagy
rántottam, így már egy papírlap sem férhetett volna el testünk között. Érezni
akartam minden porcikáját, így ujjaimmal lesiklottam a gerince mentén, majd
mielőtt meggondolhattam volna, összezártam feneke körül azokat. Ha nem
figyeltem volna eléggé, akkor is meghallottam volna Kris nyögését.
Szemérmetlenül nyögött bele így is felhevült csókunkba, és nekem akaratlanul,
de mosoly kúszott az arcomra.
Elszakadtam ajkaitól, és egyből a nyakát vettem célba. Számomra
fenséges illata volt bőrének. Kris teste remegett a karjaimban, és halk
nyögéseket hallatott, ezzel felbuzdítva engem. Énemnek az a része, amit eddig
nem ismertem, életre kelt. Mintha nem is én irányítottam volna a mozdulataimat,
úgy cselekedtem. Egy lépést hátratántorodtam, de nem vettem le róla kezeim. A
fotelba dőltem, magammal rántva álmaim nőjét. Visszatértem csodás ajkaihoz.
Egyszerűen szükségem volt a csókjára, képtelen lettem volna e nélkül élni,
legalábbis ebben a pillanatban ezt éreztem.
Abban a pillanatban vesztettem el az eszem, hogy Kris mocorogni kezdett
az ölemben. Felmorogtam, és egyből ingéhez kaptam, ami hirtelen nagyon zavarni
kezdett. Egy határozott mozdulattal bújtattam ki belőle, és vágtam a lehető
legmesszebb. Mielőtt azonban végignézhettem volna rajta, eltakarta előlem a
látványt, és a nyakamat vette célba. Pici, ugyanakkor végtelenül érzéki ajkai
végigcsókolták a nyakam, majd olyat tett, amire nem számítottam. Kris lekapta
rólam a felsőm és az is a földön landolt. Elmosolyodtam magam, mikor Kris eddig
is kipirult arca még vörösebb lett. Valósággal felfalt azokkal a gyönyörű
szemeivel, mikor végignézett rajtam, de időm sem volt felfogni, már a
felsőtestem csókolta.
Soha ehhez foghatót nem éreztem, mint akkor. Egy részem úgy gondolta,
ennél jobb már nem lehet, hogy ez a mennyek kapuja. Kezeimet összezártam dereka
körül, és az ölembe kaptam. Gyorsan álltam fel, de egy pillanattal később, az
ágyba döntöttem. Fölé gördültem, és a szemeibe pillantottam.
Kristen vágyakozva, ugyanakkor félszegen nézett rám. Annyira édes volt,
annyira ő volt, hogy nem tudtam megállni mosoly nélkül. Életem szerelme, álmaim
nője, akiről gondolatok ezrei fordultak meg fejemben, most itt volt, és egymást
öleltük. Végtelen szerelmet éreztem, olyat, amilyet ember nem érezhetett. Végre
végignézhettem karcsú testén. Kris gyönyörű volt, egy igazi nő. Felnőtt, és én
csak most vettem észre. Végigsimítottam hasán, gyengéd akartam lenni, nem
akartam semmit sem elsietni, vagy elrontani. Megremegett ujjaim alatt, testén
apró remegések futottak végig. Elkaptam szemem az övéből, és az ujjaimat
figyeltem. Hihetetlennek tartottam, hogy őt simítom végig. Ujjaim felkúsztak a
hasán, majd el a mellei között, bármennyire is akartam azokat megérinteni, és
megállapodott a nyakán. Óvatosan hajoltam hozzá közelebb, és csókoltam meg
újból.
Nem kapott ajkaim után, gyengéden és édesen csókolt vissza. Nem tudom
meddig feküdtünk így, csókolózva, egymást becézgetve, mikor ujjai
végigsimítottak felsőtestemen. Megremegtem, ezzel egy időben ajkainkba nyögtem.
Magamhoz vontam és megszorítottam. Egy
utolsó csókot leheltem ajkaira, majd eltávolodtam tőle, mielőtt újra bűnbe
eshettem volna.
Ezzel az agyam valamennyire kitisztult, és
új, egészen más gondolatok kúsztak a fejembe. Haragudtam magamra, hogy képes
voltam bűnbe esni, haragudtam, mert kitettem ennek Kristent. Ő nem ilyen embert
érdemel mint én. Valószínűleg megbánta, és ezzel végleg vége a barátságunknak.
- Én… sajnálom. - hangja mintha csak
rebbenés lett volna, de annál nagyobb erővel vágott kupán.
- Ne sajnáld, nincs mit. - morogtam,
miközben szemei felpattantak, és az enyémekbe fúrta. Legördültem róla, és mellé
feküdtem, szemeimet a plafonra szegeztem. Hogy lehettem ekkora idióta? Hogy
tehettem ezt vele? Undorító vagyok, egy gaz, és undorító csábító. Dühösen
sóhajtottam fel, miközben kezeimet az arcom elé emeltem. - Én akartam, én vonszoltalak bele.
- Ehhez két ember kell, Rob. Én is belementem. - ha akarta, ha nem,
kihallottam hangjából a dühöt. Rám volt dühös, ez egyértelmű.
Felültem, de kezeimet még mindig arcomba temettem. Egyetlen egy
feltétellel jöttem el ide, hogy nem csinálok hülyeséget. Erre tessék, már az
első két órában bajt csinálok. Valószínűleg Kris nem is akarta, én vonszoltam
bele. Megcsókoltam, mit tehetett volna, ellök? Bár igen, ez lett volna a helyes
döntés. Az agyam másik fele felkiáltott bennem. Visszacsókolt, ő is akart
téged! Hinni akartam ennek a kis hangnak, mindennél jobban vágytam arra, hogy
tényleg akarja. De nem, én tettem ezt vele.
Felmorogtam, és a hajamba túrtam.
- Nem tudom mi ütött belém.
Néma csend ült ránk egy egészen hosszú
pillanatig, majd Kris ujjai hozzám értek, és összefonta a karom körül azokat.
Összerezzentem érintésére, és felé fordultam.
- Nem hagyom, hogy magadat hibáztasd ezért. – mondta komolyan, őszinte
hangon. – Mindketten akartuk, és ezt mindketten tudjuk. Rob, már egy éve nem
láttalak, azért ez normális reakció volt. Valamennyire.
Erőtlenül rá mosolyogtam.
- Igazad van. Hihetetlenül gyönyörű nő lettél.
Elpirult, pont, ahogyan vártam. Ő volt életem értelme, az az ember,
akiért képes lettem volna bármit megtenni. Félre kellett tennem a haragom, most
csak ő volt a legfontosabb. Nem akartam, hogy sérüljön a lelke. Rendbe akartam
ezt tenni, és tudtam, csak úgy tehetem, ha nem vagyok itt. Szabad kezemmel
végigsimítottam arcán, mire ő behunyta szemeit, és tenyerembe fektette puha
arcát.
- Ha akarod most elmegyek. Majd máskor visszajövök, mikor Los
Angelesben leszek.
Szemei kipattantak, mintha rosszat álmodott volna. Erre a gondolatra
magamban felnevettem. Rémálom lennék Kris szemében?
- Meg ne próbáld! – fenyegetni próbált, és ez édes volt. – Itt maradsz
és elfelejtjük az egészet. Gyengék voltunk, ennyi.
- Megint igazad van. – megpusziltam a homlokát, és felálltam mellőle.
Megállt am a küszöbön, rá villantottam mosolyom, amit úgy szeretett. – Aludj
jól, Stew!
- Te is. – megfordultam, kész voltam kimenni. És tudtam, hogy ki kell
mennem innen. Gondolkodnom kellett, az agyam már így is felrobbant a helyén.–
Rob? Különben is csak egy csók volt.
Saját szavaimat idézte, és ezen elmosolyodtam. Bármennyire is szerettem
volna visszafeküdni mellé, kiléptem és bezártam magam mögött az ajtót. Üldözött
vadként rontottam be a vendégszobába. Nem vesződtem azzal, hogy kipakoljam a
cuccaim, egyből a telefonom felé vetettem magam. Megpróbáltam kizárni magamból
Kristen gyönyörű szemeit, apró, remegő testét, fergeteges csókját, és azt
hiszem, nem sikerült. Azonnal lenyomtam a gombot, és egy csörgés után, már
válaszoltak is.
- Mi van? - egy álmos, és morcos Kellan válaszolt.
A szívem vadul dobogott, az ajkaim lüktettek a csók emlékére, és a
testem kész volt felgyulladni. Hallottam, hogy a hangom remeg, de nem tudott
érdekelni.
- Kellan! - szinte belekiáltottam a telefonba, majd lejjebb vettem a
hangom. - Valami hatalmas baromságot csináltam!
- Ki gondolta volna? - gúnyos, ugyanakkor kissé ijedt volt a hangja.
- Azonnal ide kell jönnöd!
Sziasztok!
Nos, itt az első feji, és remélem mindenki azt kapta, amit várt, és remélt. Az utóbbi időben sokat dolgoztam sajnos, úgyhogy ezért hoztam ilyen későn. Viszont a jövő héten semmi dolgom és kettő, talán, de csak nagyon talán három fejezetet szeretnék hozni nektek. Kérlek titeket írjatok komit, hogy hogyan tetszett nektek.
Ezúttal szeretném megköszönni Waltex-nak, Netty&Wiky-nek és Anitának a díjat, amit kaptam. Nagyon feldobtátok a napom, és úgy érzem, van értelme írnom nektek, és tényleg tetszik nektek. Persze a sok pozitív kritikából is tudom, de ez valami más. Köszönöm nektek!!! :)
Akkor most válaszolok is a kérdésekre, bár kicsit sok lesz. Ezek után nem nagyon tudok majd 11 dolgot mondani magamról, de cserébe kiteszem a blogjaitokat a kedvencek közé, az új blogom oldalán, a Vérvörös alkonyon. :) Remélem így kárpótollak titeket.
Netty&Wiky kérdései:
1. Hány éves vagy?
18
2. Van barátod/barátnőd?
Igen, van. :)
3. Mit szeretnél még életedben kipróbálni?
Huh, az elég nehéz, mert biztosan rengeteg dolog van, de így nem tudom. Ha muszáj valamit mondani, akkor... Szeretnék egyszer delfinekkel úszni. :)
4. Kedvenc sorozat?
Grace Klinika, egyértelmű! :P
5. Kedvenc blog és miért?
Na egy másik nagyon nehéz kérdés. :) Nem szeretem az ilyen általánosításokat, úgyhogy nincsen. Amiket olvasok, azokat azért olvasom, mert nagyon tetszenek. Mind különbözik egymástól, és mind másvalamiben különbözik. Sajnos nincs, csajok.. :(
6. Strand vagy tengerpart?
Tengerpart 4ever! Eddig egyszer voltam, de minden nap visszavágyom oda!
7. Kedvenc ital?
Limonádé mentalevelekkel, lime-al és citrommal. :)
8. Kedvenc ország?
Mivel nem voltam olyan sok helyen, ezért nem tudom. De ha azok közül kell választani, akkor Franciaország. Nincs annál gyönyörűbb hely, és csak egy köpésre van :)
9. Ki ihlette a történeted?
Senki :) Egyik éjjel kivételesen jól aludtam, és valami hihetetlen történetet álmodtam. Ott voltam, de csak kívülről figyeltem. 10 órán át aludtam, és szerintem végigálmodtam az egészet. Minden pillanatát megálmodtam, semmit sem találtam ki utólag :)
10. Mit szeretsz szabadidődben csinálni?
Zenét hallgatni, és bámulni a felhőket. :)
11. Ha lenne 3 kívánságod mit kívánnál?
-A világbéke gondolom sablon duma :P Na de komolyan... Szeretném, ha senkinek nem lennének előítéletei a másikkal szemben, és mindenki önmagáért szeretné a másikat, nem pedig egy kép alapján, ami csak a fejében él.
-Szeretném ha minden álmom összejönne, de azt nem kívánnám, mert akkor nem lennének céljaim, úgyhogy egy kiskutyát :)
-De ami a legfontosabb, a családom boldogságát!
Anita kérdései:
1. Milyen országot szeretnél meglátogatni?
Kína :)
2. Hol szeretnél élni?
Az mindegy, csak közel legyen a családom.
3. Hiszel a csodákban?
Az attól függ... Minden ember hinni akar valamiben. Szerintem a helyzet dönti el.
4. Horoszkópod?
Kos
5. Mi az amit elsőként megnézel egy pasin?
A szemei :)
6. Kit szeretsz a legjobban?
Az anyukámat... :)
7. A legjobb érzés?
Nem tudom. Sok jó érzés van, de így hirtelen nem tudom. Engem már az is jó érzéssel tölt el, ha nem késem le a buszom. :) De az egyik legjobb, mikor azt mondják neked, szeretlek.
8. Mivel lehet téged bármikor megnevettetni?
Egy vicces arccal
9. Kávé vagy tea?
Tea
10. Mit gondolsz az álmokról?
Semmit. Vagyis így semmit. Szerintem baromság, hogy az álmoknak jelentésük van, és ha valaki egy álmos könyvet mutat nekem, valószínűleg kinevetem. Az álmokat az agyunk képezi, és elég sokszor csak játszik velünk. Ha pl egy krimit néztem a tv-ben, akkor egészen biztosan valami lövöldözőset álmodok.
11. Kit hiányolsz a legjobban?
A nagypapámat... :)
Végül Waltex kérdései:
1. Három belső tulajdonság magadról?
Lássuk csak... Imádok nevetni, mindenem a nevetés. Ha valaki megbánt, az képes nagyon-nagyon fájni. Mindenkire rámosolygok reggel, amint meglátom.
2. Szerinted mi/mik a legrosszabb tulajdonságaid?
Elég könnyen felkapom a vizet. Ezt sokan utálják bennem :P
3. Kedvenc hely/helyek?
A szobám :)
4. Kedven film?
Nincs. :) Furi vagyok...
5. Írnál-e egy közös törit velem? (Waltex) :)
A t9rténettől függ. Valami nagyon ütőset kellene kitatálni :)
6. Mi a legfontosabb számodra egy barátságban?
Az őszinteség
7. Mi a kedvenc színed?
Fekete
8. Mit tennél, ha egy hétig nem hallgathatnál zenét?
Énekelnék, vagy dúdolnék, amit valószínűleg sok ember nem hallana szívesen, úgyhogy ne fosszatok meg a zenétől! ... SOHA! :D
9. Sportolsz valamit, ha igen mit?
Minden reggel és este futok :)
10. Milyen helyekre szeretnél eljutni, ahol még nem voltál?
A lehető legtöbb déli és keleti országba :)
11. Ha csak egy dolgot vihetnél magaddal egy lakatlan szigetre, mi lenne az?
A mobilom, hogy valakit felhívjak rajta. Az nem volt kikötve, hogy nincs térerő :D Bár valószínűleg nem lenne...
Még egyszer köszönöm nektek!
Ja igen, még valami...! Megnyitottam az új blogom, a Vérvörös alkonyt, amit oldalt megtaláltok, és itt is: KATT