1.fejezet - részlet

 1.fejezet

/részlet/

Éreztem, hogy megfeszül a karjaimban. Talán hibát követtem el, futott át az agyamon. De tudtam, hogy nincs így. Hiszen annyira közel olt hozzám, annyira kínzott minden egyes pillantása és lélegzetvétele. Érezni akartam őt, nem úgy, mint eddig. Azt akartam, hogy az enyém legyen, hogy csak én birtokoljam pici testét. Megmozdítottam a fejem, hogy beleszippantsak bőrébe. Újból megremegett, de most egészen máshogyan. Elmosolyodtam magam, mikor bőre egy fokkal melegebb lett.

Magam felé fordítottam, de ahelyett, hogy felnézett volna rám, átölelte a derekam és szorosan hozzám bújt. A szívem odabent még gyorsabban kezdett el verni, ahogyan engem ölelt. Hihetetlen volt érezni meleg testét, ahogyan hozzám préselődik. Minden értelmes gondolatom kint hagytam az ajtón, már nem érdekelt semmi sem. Főleg nem a következmények.

- Úgy hiányoztál! – suttogta mellkasomba, de így is hallottam, hogy hangja megremeg.

És végre, mikor már azt hittem ennél semmi sem lehet tökéletesebb, felpillantott. A szemeink egybeolvadtak, azok a zöld szemek teljesen maga alá terítettek. Eddig is háborgó lelkem most még nagyobb örvényként kavargott bennem. Felpillantott ajkaimra, mire mosoly jelent meg arcomon. A szemeiben zavartságot láttam, arcán megjelent a két kis rózsa, amit úgy szerettem.

- Te is nekem, Stew! - egyik ujjammal álla alá nyúltam, és felemeltem azt.

Magamat nyugtatva hajoltam hozzá közelebb. Csókoltam meg már nőt, de ő más volt. Nem akartam elsietni, nem akartam elrontani. Mindent tökéletesen szerettem volna csinálni, úgy, hogy mindketten emlékezzünk rá. De persze nincs olyan, hogy tökéletes.

Elfordította fejét, már amennyire ez lehetséges volt. Még nagyobb zavarban sütötte le szemeit, miközben én egyik kezem lecsúsztattam derekára. Magamban ujjongtam, mikor összerezzent az érintésre.

- Rob, ne… - halkan, nagyon halkan hagyták el a szavak a száját. Tudtam, hogy elgyengült.

- Csak egyetlen egy csók. – magam sem tudom mit is mondtam pontosan, az agyamra vastag köd ereszkedett.

Még közelebb húztam magamhoz, szíve már így is erősen vert mellkasában, és ezt pontosan érzékeltem. Nagyot nyeltem, a szám kiszáradt, és belül, legbelül a lelkem idegesen és görcsösen összeszorult. Lehunyta szemeit, elzárva előlem azokat a gyönyörű szemeket. Levegőt sem mertem venni, mikor még közelebb hajoltam hozzá. Nem voltam biztos magamban, nem akartam semmit sem elrontani, így óvatosan, nagyon óvatosan ráhajoltam ajkaira, de éppen csak annyira, hogy azokat megérintsem. Éreztem, hogy levegőért kap karjaim között.

És aztán megcsókoltam. Kristen egy pillanat alatt olvadt el karjaimban, erősen szorítottam derekát, mikor megéreztem teste remegését. Karjait lassan csúsztatta fel mellkasomon. Minden egyes érintésére reagált a testem, megremegtem, ami nem volt jellemző rám. Nyakam köré fonta karjait, magához vonva, szabad utat engedve nekem. És mikor már azt hittem semmi sem lehet jobb, ajkai elnyíltak. 

Wow... ilyet sem csináltam még. De mivel nem tudom hozni a teljes fejezetet, mert kiderült, hogy még egy hetet kell dolgoznom, így hoztam nektek ezt! :) Remélem egy kis ideig ez is megteszi és nem fogtok végérvényesen kinyírni engem...

Ja igen igen, van még egy hírem... :)

Megnyitottam az egyik blogom a háromból (Szerelmes és más drogok), azt amelyiknek a történetét Orsy találta ki. Mivel eddig arra szavaztatok a legtöbben, úgy döntöttem megnyitom, hogy addig se unatkozzatok. Kérlek írjatok komit ide is, és oda is, mert nagyon fontos lenne!

Köszönöm, hogy olvastatok  és kérlek kérlek írjatok nekem komit... Múltkor olyan szomorú voltam, hogy csak hárman írtatok. Jó oké, lehet, hogy rövid lett, de...

 Szerelem és más drogok elérhető: ITT

 És persze oldalt, a Többi blogom feliratocska alatt :)

Milli