12.fejezet

 

12.fejezet – társ

/vasárnap/

Álmaimban egészen különös helyen jártam. Egy olyan világban, ahol nem volt szomorúság, vagy fájdalom. Mindenhonnan a boldogság kellemes, meleg érzése áramlott.

Szerettem ezt a helyet. Annyira valóságos volt. Nem tudtam volna megmondani mi kötött ennyire ehhez a helyhez. Csak azt tudtam, hogy ez az a világ, ahova egész eddigi életem során vágytam. Azt kívántam bárcsak örökké tartana.

A rét amin álltam virágokkal volt tele. Ragyogtak, mosolyogtak felém. Boldogan futottam rajta végig, kitárt karokkal, nevetve. A rét túloldalán egy alak jelent meg, fekete körvonala először nem jelentett semmit. A kíváncsiság vonzott, lábaim elindultak felé. Közelebb érve ismertem csak fel.

Ő volt az. Éreztem, hogy arcomon még szélesebb mosoly terül szét. Szinte repültem felé, azt akartam, hogy engem öleljen, velem legyen. Egyszerre értük el egymást, és borultunk egymás nyakába. Csillogott a szeme, az a mosoly ült arcán, amit úgy szerettem. Ő volt az, az, akit kiskorom óta ismertem. A társam. A rét eltűnt alólunk, és mi a felhők felett lebegtünk.

Már nem vágytam arra a helyre, mert ami kellett, itt volt mellettem. És nekem csak ő kellett.

*****

Az érzés, hogy néznek, erősödött, ahogyan távoztam az álomvilágból. Az agyam kitisztult, már hallottam az engem körbevevő hangokat. Odakint valahol egy madár csiripelt, az utcán gyerekek játszottak. Mégsem tértem eléggé magamhoz. Kábán nyitottam fel a szemem, de a beszűrődő fény a visszacsukásra késztetett.

Nyüszítettem, mire egy halk, mély, morgó nevetés nyomta el a kinti zajokat. Kezeimet a szememhez emelte nyitottam ki őket újból.

Az oldalamon feküdtem, Rob arca egészen közel volt az enyémhez. Éber tekintete mosolygott, szemei gyönyörű árnyalatban játszottak. Akaratlanul kúszott az én arcomra is mosoly.

Álmomból egy kép kúszott elém, pedig már nem is emlékeztem rá. Ő volt benne, és ez a tény melegséget keltett bennem. Visszacsuktam a szemeim, ujjaimmal a selyem lepedőt kerestem, de mielőtt elérhettem volna, már rajtam volt. Újabb mosoly kúszott az arcomra.

- Jó reggelt szerelmem! – a hang, az az édes hang, felébresztett.

Erre a kis szóra is heves dobogásba kezdett a szívem, az agyam vadul pörögni kezdett. Képek ezrei peregtek le a szemem előtt, a fejemet megtöltötték szeretkezésünk hangjai. Éreztem, hogy elpirulok, és bármennyire is küzdöttem ellene, a hideg átfutott rajtam, összerezzentem. A gerincem mentén kúszott fel rajtam az ismerős érzés, amit csak Rob tudott belőlem kihozni. Visszaemlékeztem a tegnap éjszakára. Tudtam, hogy sohasem fogom elfelejteni azt az érzést, a repülést, a szédítő szívdobogást.

Végül felnyitottam a szemem. Még mindig mosolygott, arca nyugodt volt, olyan béke ült rajta, amit nagyon ritkán láthattam.

- Szia! – leheltem. A hátamra fordultam, az ágy halkan recsegett alattam. Vajon ha ez ilyenkor így recseg, akkor…? – Mennyi az idő?

- Majdnem tizenegy. Sokáig aludtál. - oldalra fordítottam a fejem, kerestem a szemét.

Tulajdonképpen nem tudom mit vártam. Talán a megbánást, vagy a csalódottságot. Féltem, hogy én nem voltam olyan jó, mint az előző barátnői. Csak reménykedni tudtam, hogy legalább megközelítettem azokat a lányokat. Mégis a legjobban a megbánástól féltem. Hogy talán ő nem is szeret engem annyira, mint én őt, és számára ez nem jelentett többet, csak egy éjszakai kalandot.

De amit kerestem, nem találtam. Semmi egyéb nem ült a szemében, csak a temérdek szeretet. És tudtam, hogy mind nekem szól.

- Jól aludtál? – fogalmam sem volt, hogy mit kellene mondanom.

- Melletted nem lehet rosszul aludni. Egyszerűen… - szemeit egy pillanatra behunyta, majd újra rám nézett. – Ami éjszaka történt az fantasztikus volt.

- Szóval nem bántad meg? – a kérdés kibukott a számon, vissza akartam szívni mielőtt kicsúszik, persze nem sikerült. Magamban egy hatalmas pofont küldtem az arcomra.

- Akkor ezért vagy ennyire furcsa. – sokkal inkább volt kijelentés, mint kérdés. Felült, hátát a falnak vetette, de engem nézett. Követtem őt, elé ültem, a térdeimre támaszkodtam. – Kristen…

- Nézd, ha neked nem jelentett semmit, én megértem. Hiszen ez az utolsó napod, nem akarhatod ezt velem. Ez az egész új nekünk. Idejössz egy év után, és én belerángatlak egy ilyen kapcsolatba. Ha neked ez nem kell, elfogadom. – olyan sebességgel és hanggal daráltam ezt el, hogy még magam sem értettem. Míg beszéltem a kezeimmel hadonásztam. Az utolsó szónál Rob elkapta a csuklómat és magához húzott. Kénytelen voltam az ölébe ülni, az arcunk alig pár centire volt egymástól.

- Ezt azonnal fejezd be! – összecsuktam a szám, hangja szigorú volt, de lágy. Megremegtem. – Ha nem jelentett volna semmit, már rég nem lennék itt. Szerinted akkor megvártam volna míg felébredsz?

Nem válaszoltam, leszegtem az állam, és fészkelődni kezdtem. Hallottam, hogy nyel egyet, így inkább felemeltem a fejem. Az arca ellágyult, szemeire vékony lepel hullt.

- Mielőtt elhiszed magadnak ezeket a hülyeségeket, felvilágosítalak. – vett egy mély levegőt. – Még soha, senki iránt nem éreztem így. Ha csak belerángattál volna, akkor valószínűleg nem érezném ezt a szeretet. Szeretlek Kristen Stewart, és ezen semmi és senki nem változtathat! Ez volt életem legszebb, legboldogabb hete. Kiálltunk ezer próbát, de együtt vagyunk. A tegnap éjszaka volt életem fénypontja. Bármit megadnék azért, hogy ezt el hidd.

Közelebb hajolt hozzám, már amennyire ez lehetséges volt. Homlokát az enyémnek döntötte. Behunytam a szemeimet, szaporábban szedtem a levegőt. A szívem dörömbölt, tombolt odabent. A vigyort, ami kínozta az arcom, még idejében sikerült elnyomnom.

- Szeretlek Stew! – hangja ellágyult. Megremegtem ettől a hangtól, ez pont ugyan olyan hang volt, mint amit tegnap suttogott a fülembe. Az emléktől egész testem felforrósodott, csukott szemeimen keresztül az ő szemét láttam.

Akaratlanul mozdultam meg. Apró mozdulat volt, de Rob hangja szinte azonnal reagált. A kis morgás, ami elhagyta torkát feltüzelt. Érezni akartam őt, azt akartam, hogy megcsókoljon, öleljen és engem érintsen. Az agyamban életre kelt kisördög énem, és még egyszer megmozdultam. A morgás elhalt, csak megfeszülő testét éreztem. Mintha kőkemény mellkast fogtam volna. Újra, és újra megmozdultam, kezdetben nem reagált, csak a csuklóm szorítása erősödött.

Felnyitottam a szemem, fejemet hátrébb húztam. Az arcát figyeltem, gonosz mosollyal az arcomon. A vékony lepel, ami pár perccel ezelőtt a szemén ült, vastag lett, csak a vágyat láttam bennük. Ugyan azt a vágyat, ami bennem tombolt.

Készültem az újabb mozdulatra.

- Ha még egyszer megmozdulsz… - hangja egészen mélyről jött, állatias mély volt.

- Akkor…? – elfúlva ejtettem ki ezt az egy szót is.

Megcsókolt. A tegnapi gyengédség sehol nem volt. Olyan szenvedélyt kaptam, amit senki mástól ezelőtt. Csak ettől a kis csóktól úgy éreztem szétfolyok a kezeiben, a testem többi része pedig felrobban. Ha lehet jobban kívántam, mint tegnap. Nem tudom mikor csókoltuk egymást ennyire vadul. Elengedte a csuklómat, kezével a fenekembe markolt. Belenyögtem a csókba, ujjaimmal végigszántottam fedetlen mellkasán. Izmai megfeszültek ujjaim alatt, minden apró kis simításra.

Egyre hangosabb nyögéseket csaltunk ki egymásból. Hol a nyakamat csókolta, hol a melleimet kényeztette. Vészesen közel kerültem a felgyulladáshoz. Nem bírtam tovább, és a tudat, hogy csak egy vékony lepedő van közöttünk, még jobban felpörgetett.

A melleimet kényeztette, mikor elvesztettem az agyam. Lecsúsztattam ujjaimat mellkasáról egészen a lepedőig. Egy határozott lendülettel téptem ki közülünk, és ugyan azzal a lendülettel vezettem magamba férfiasságát.

Nem tudom melyikünk nyögött fel hangosabban. Én az érzéstől, hogy lehet még csodálatosabb, mint tegnap, vagy ő a döbbenettől? Babakék szemeit rám szegte, hitetlenséggel kevert vágyat láttam benne. Rámosolyogtam.

Kezeimmel a vállába kapaszkodva kezdtem el rajta mozogni. Próbáltam nem az elején felröpíteni magunkat a csúcsra. Kínoztam lassúságommal, végig a szemeibe néztem, látni akartam, hogyan borul köd a szemére. Végül feladtam, arcomat nyakába temettem. Álmomban sem gondoltam, hogy ez lehet ennyire fantasztikus. Tegnapi együttlétünk szöges ellentéte volt a mostaninak. Képtelen voltam visszafogni hangos nyögéseim, bármennyire is elrejtettem a vállába őket.

Már rég nem én vezettem. Kezeivel a fenekembe markolt, úgy vezetett minket. A repülést, amit tegnap éreztem, most sokkal intenzívebb volt. Éreztem a vastag ködöt az agyamon, bőröm libabőrös volt. Azt kívántam, hogy soha ne legyen vége. Így akartam maradni, csak ő meg én.

A lökések egyre erősödtek, érzékszerveim felerősödtek. Remegtem a karjaiban, körmeimet a vállába mélyesztettem, ahogyan közeledtem a gyönyör felé. Egyszerre értük el a csúcspontot. A csoda, ami körbelengett a szeretkezés közben most felerősödött. Éreztem, hogy egy pillanatra teljesen kitölt engem, majd a nyakába borultam.

Hangosan pihegtem, vad zihálása betöltötte a fejem. Képtelen voltam megmoccanni, a remegés kezdett alább hagyni. Nagyon lassan emeltem fel a fejem nyakából és kerestem a tekintetét. Csukott szemmel ült, fejét a falnak vetve, és erősen zihált. Megérezhette, hogy nézem, szemeit felnyitotta.

Egyszerre mosolyogtunk egymásra. Reggeli félelmem mintha soha nem lett volna, tűnt el a szívemről. Semmi egyebet nem éreztem, mint azt a szerelmet, és a belőle áradó szeretet. Ha kényszerítenek, akkor sem tudtam volna máshogyan érezni. Visszavonhatatlanul szerettem bele Robba! És ez így volt rendjén.

Kis időbe telt, míg felöltöztünk. A fejébe vette, hogy meztelenül vagyok a leggyönyörűbb és így kell lennem egész nap. Ezen az állásponton még akkor sem változtatott, mikor kiálltam a folyosóra keresztbe tett kezekkel. Még az a tény sem riasztotta el, hogy Kellan megláthat engem így. Végül belement, hogy felvegyek valamit. Fél órára rá.

Kéz a kézben sétáltunk a nappali felé. Már a lépcső aljában hallottam a tv kiszűrődő zaját. Egyszerre léptünk be az ajtón, mire Kellan szemei felragyogtak. Még azelőtt kitaláltam a gondolatait, hogy a száját kinyitotta volna.

- A szexkirály és a szexkirálynő előbújt barlangjából? – legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben ettől a pillantástól. Kellan valószínűleg mindent hallott, amit lehetett. – Ne zavartassátok magatok, én elvoltam.

- Nem szép dolog hallgatózni. – Rob megrovó hangja cseppet sem azt tükrözte, amit én éreztem. Figyeltem hogyan ül le mellé, és hogyan mosolyognak össze. Rám néztek, Kellan szemében ugyan az a pajzánság ült, mint az arcán.

- Te vagy a legjobb vendéglátó, Stew! – vigyorgott. – Ingyen pornó a vendégnek!

Az arcom rákvörösre gyulladt, mentőövként ültem Rob másik oldalára, és szorítottam meg az ujjait. Biztatóan mosolygott rám, de a tudat, hogy Kellan mindennek a fültanúja volt, zavart. Csak egy hete ismertük egymást, de máris hallotta a szexuális életem. Hamarabb tudta meg, mint a saját anyám.

- Kicsim éhes vagy? – Rob hangja távolról ért hozzám, és csak futólag bólintottam. Csak akkor fogtam fel, hogy ketten maradtunk Kellannal, mikor ujjai kicsúsztak az enyémek közül. Ijedten kaptam utánuk, de csak a szelet szeltem át.

Csalódottan ejtettem vissza magam mellé a kezem, de annál ijedtebben fordultam barátom felé. Ahogyan sejtettem, azzal a mindentudó pajzán mosolyával illetett meg.

Kiöltöttem rá a nyelvem.

- Szóval lefeküdtetek. – a kínos csendet a még kínosabb bejelentés törte meg.

- Nagyon úgy tűnik. – zavartan haraptam be a szám.

- Oké. Csak mert eddig nem voltam benne biztos, de így már tudom. Kösz Stew! – vigyorgó fejjel meredt rám.

Először azt sem tudtam hova kapjak döbbenetemben. Hitetlenkedve meredtem rá, levegőt is elfelejtettem venni. Éreztem, hogy vörösödik a fejem, a döbbenetem erősödött. Nem fogtam fel amit mondott, de vigyorgó feje alátámasztotta mondandóját.

- Mi? – sipítottam, de közben valahol belül mosolyogtam.

- Csak fél órával ezelőtt értem haza, semmit nem hallottam. – feltérdeltem a kanapéra, ujjaimmal a párnát kerestem. Láttam, hogy követi kezem mozgását, kicsit felemelkedett. Szemében halványan felcsillant a félelem. – Kris, komolyan mondom, nem hallottam semmit!

- Tök mindegy, akkor is megverlek!

- Kris… - párnát tartó kezem nézte. – Kérlek! Ne!

Felkaptam a párnát, és egy jól irányzott ütéssel fejbe vágtam. Csak egy kis puffanást hallottam, Kellan feje felfogta az ütést. Döbbenten pislogott rám, egyik kezével a fejét fogta. Először csak néztem, ahogyan nem tér magához, majd szép lassan kúszott arcomra széles mosoly. Végül feladtam a küzdelmet magammal, a feltörni készülő nevetésen kitört. Kétrét görnyedve nevettem Kellan továbbra is döbbent arcán. Hápogott, száját ki-be csukogatta. Kezdeti haragom jókedvvé változott át.

A következő pillanatban valami puffant a fejemen. Csillagokat láttam, olyan érzésem volt, mintha az agyam mozogna a fejemben. Mire felfogtam mi is történt Kellan hangos nevetése betöltötte a nappalit. Dühösen nyitottam fel a szemeim.

- Hogy mered? – kérdeztem a nevetés és a dühroham határán.

Nem válaszolt, nevetve vágta nekem újra a párnát. A vállamat találta el, nem fájt, de arra elég volt, hogy visszazuhanjak a kanapéra. Dühösen csaptam neki az enyémet. Elnevettem magam az arcán. Újra ütött, és én újra visszaütöttem. Így csapkodtuk egymást egészen addig, míg nem csordult ki a könnyem.

A földön feküdtem, kétrét görnyedve, sírva a nevetéstől. Persze nem hagyta abba a csapkodásom, rém mulatságosnak találta szenvedésem.

- Ke… Kellan… Nem haragszom! – visítottam. Eldobta a párnát, helyette elém térdelt, és mindent bevetve kezdett el csiklandozni. Úgy éreztem magam, mint kiskoromban. Azóta nem csikiztek engem így, és én azóta nem sírtam el magam nevetés közben. – Áh! Ne! Rob! Rob!

Próbáltam elütni támadó ujjait, sikertelenül. Hallottam a lépteket, majd a hangok alakot öltöttek. Rob lábai megjelentek a fejemnél, de őt nem láthattam.

- Kérlek, segíts! – nem tudtam, hogy visítsak vagy nevessek.

- Nekem jobb ötletem van! – hallottam meg mosolygó hangját.

A következő pillanatban a csikálás abbamaradt, és a föld is eltűnt alólam. Elfelejtettem nevetni, vagy sikítani, a hang a torkomban akadt. Döbbenten pislogtam. Rob a karjaiba kapott, úgy tartott, mint kislány koromban. Szólni akartam, mikor a vállára dobott, és a hasam alatt éreztem kemény vállait.

- Arra gondolsz amire én? – Kellan hangja vészjósló volt, nem akartam megtudni mire gondolnak.

- Szerintem igen.

- Hozom a gépet. – még láttam, hogy eltűnik a nappali ajtajában, mikor Rob elindult velem fölfelé.

- Remélem valami kellemes helyre viszel. – a hangom fenyegető volt, kevés félelemmel vegyítve.

- Hm… mondhatjuk így is. – felnevetett, és a lépcső felé indult velem.

Egy kép villant be, mikor Rob a haverjaival a tengerbe dobtak. Ugyan az az érzés járt ár, és az agyamban megszülető gondolat egyre biztosabbá vált. Vad csapkodásba kezdtem, ott püföltem szerelmem ahol csak értem. Közben Kellan is feltűnt mögöttünk, vigyorgó arca egyre biztosabbá tette előttem a tényt, hogy most nagyon megszívom. Kezeiben a fényképezőm csillogott.

- Azonnal tegyél le, Rob! – visítottam.

Befordultunk a fürdő felé, hallottam, hogy belöki az ajtót.

- Kérésed számomra parancs, szerelmem! – vigyorgó arca nem segített.

Éreztem a lökést, majd seggel a zuhanyba ültem. Felfogni sem volt időm mi történik, a gépem bekacsolt, a piros fény a videót jelezte. Láttam Rob kezét mozdulni, de nem értem el. Víz zúdult a nyakamba, olyan hirtelen, olyan erővel, hogy a sikoly amit eddig tartogattam kiszakadt.

Hallottam a nevetésük, láttam, hogyan ütik össze tenyerüket és hogyan röhögnek ki. Csak ültem, és hagytam, hogy a víz teljesen eláztasson. Mosolyogtam. Örültem, hogy ennyire felvidítottam őket, de a kisördög a fejemben életre kelt. Csigalassúsággal vettem a kezembe a zuhanyrózsát, ami eddig rám folyatta a vizet.

- Vissza a feladónak. – a fogaim összekoccantak ugyan, de elég vészjóslóan mondtam ki ahhoz, hogy abbahagyják a nevetést. Még jó, hogy a gépem vízálló.

Rájuk emeltem a zuhanyrózsát, amiből a víz rájuk fröcskölt. Kiabálva ugrottak el a zúduló víz elől, sikertelenül.

Így álltunk hárman a fürdőben csurom vizesen, nevetve, boldogan. Ez volt a hét fénypontja. Csak ekkor még nem tudtam, hogy az elkövetkezendő három óra lesz életem legszörnyűbb órája.

Hát itt is volna az idei év utolsó fejezete! :) 

Előre szólok, hogy A túsz című új történetem prológusa holnap kerül fel, úgyhogy kérlek nézzetek be, és írjatok véleményt. Nagyon megköszönném, mert érdekel, hogy ki mit gondol róla. Nem baj ha negatív, de tényleg. :) ITT találjátok majd!

Köszönöm szépen a tegnapi komikat, mindnek nagyon örültem! Jó látni, hogy ennyi embernek elnyerte a tetszését egy olyan történet, ami az én fejemben született meg. Nagyon hálás vagyok nektek, hogy olvastok, és mindig ekkora  izgalommal várjátok a frisst! :)

Köszönöm, hogy olvastatok ebben az évben! Mindenkinek előre is

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK! 

Azt kívánom, hogy mindenkinek legyen sikeres új éve, és teljesüljenek a vágyai, álmai!

Még egyszer köszönöm, hogy ebben az évben támogattatok!

Puszi: Milli :)